Lucy: Csúnya, ronda, barátságtalan! A régi házat akarooom! Jennifer: Nem mehetünk vissza! Olyan régi, hogy mindjárt összedől! Lucy: Nem érdekel!

Jennifer: Ez az új ház, meg kell szokni! Lucy: De anya… Egy ilyen házat hogy lehet megszokni?

Jennifer: Figyelj, Lu, ennyire volt pénzünk… Ennyire futotta. Egy ilyen házra. Lucy: Nagy kár…

Lucy: Apa? Jennifer: Dolgozik. Lucy: Mindig dolgozik! Miéééééért??? Jennifer: Mert ezt a házat elvennék tőlünk, mert nem tudnánk fizetni a számlákat, nem lenne rá pénz, ha nem dolgozna szegény apád egész álló nap! Lucy: Ez nem igazság! Te miért nem dolgozol? Jennifer: Majd fogok, nyugodj meg.

Néhány nap múlva… Jennifer: Lu! Gyere, mutatok neked valamit a hátsó kertben! Lucy: Ez szuper! Lehet, hogy mégis csak megszokom ezt a házat!

Jennifer teherbe esett.

John: Most már remélem, boldog, a medencére minden pénzünk ráment! Jennifer: Remélem, már nem találja olyan rossznak ezt a helyet.

Nem sokkal később megszületett Jeff. Nevét egyik rokonáról kapta.

Lucy: Úgy unatkozom, a medence már uncsi, mindig egyedül fürdök benne, anyuék nem érnek rá…

Miközben Cassandra kiment az újságért, egy pillanatra úgy tűnt, mintha Bellát látta volna…

Cassandra (magában): Álmodtam, vagy tényleg anyát láttam?

Cassandra: Nem hinném… Lehet, hogy Nina szórakozik velem…

Dina: Áh, szia Cassandra. Mi a baj? Cassandra: Szia. Semmi… Csak mintha Bellát láttam volna a… Dina: Bellát? Biztosan képzelődtél, gyakran megesik az olyanokkal, akiknek nagyon hiányzik valaki… Cassandra: Igazad lehet…

Folytatjuk...